Magyar Vizsla (drót- és rövidszőrű)

A vizsla szó a magyar nyelvben egyet jelent az éberséggel, az élénk figyelemmel. Ez a vadászkutya a mestere a nyomkövetésnek. Története a középkorig nyúlik vissza. A magyar vizsla a II. világháborúban kis híján kipusztult, számos egyedet kivándorlók mentettek át magukkal az emigrációba.

Jellemzés:

Elegáns és barátságos kutya, amely feltétlen hűségével és odaadással tűnik ki. Emellett engedelmes és megbízható, így remekül alkalmas családi kutyának is. Lelkes vadász, jó úszó, és kiválóan apportíroz. Vidéken jobban érzi magát, mint a városban.

Leírás:

Rövid, sűrű, sötétsárga vagy őzvörös szőrzete könnyen gondozható. A drótszőrű fajta szőrzete világosabb színű, durva tapintású, az időjárásnak jobban ellenálló. A foltos szőrzet vagy a fehér mancsok a kiállításon hibának számítanak. A barna szemek fehérje nem látható. Az alacsonyan tűzött vízszintesen tartott. Testalkata feszes és tömör, háta izmos, mellkasa elnyújtott, a macskaszerű mancsok kerekek.