Angol cocker spániel

A spánielek csoportjában legismertebb képviselőjének neve eredetileg „cocking spániel” volt, mivel erdei szalonka (woodcock) felkutatására használták. Hivatalosan először 1892-ben említik a fajtát.

Jellemzés:

Igen tanulékony állat, ezért kiképzése könnyű. Örömöt okoz neki a különféle tárgyak megkeresése és apportírozása. Mind testi, mind szellemi energiáit állandóan le kell kötni, ebben az esetben mind vidéken, mind a városban jól érzi magát. A kiállítási egyedek valamivel erőteljesebb testalkatúak, mint dolgozó rokonaik. A cocker spániel játékos lakótárs, szeretetre méltó, szelíd és értelmes, de hajlamos az önfejűségre.

Leírás:

A szőrzet sima és fényes, a mellső és a hátsó lábakon jól fejlett zászlók találhatók. A szemek nagyok és fénylő barnák, a füleket selymes szőr fedi. A farok valamivel a vízszintes hátvonal alatti tűzött, a hát magasságban tartott. A mancsok zártak, feszes talppárnáikkal. További jellegzetességek a mély, széles mellkas, jó ívelésű bordák és a rövid ágyék.